"Rámnéz, egy szörnyet lát:
Lelkem rút béklyóját.
Nyomát sem mutattam a kedvességnek.
Torz lett, mi szép volt rég,
Testemből megszöknék.
Őrültté, vakká tett az önzőségem,
Meghalt minden álmom,
Rút magányom nem nyer feloldozást.
Hajszolt, átkos énem
Rideg mérgem bűnöst láttat, nem mást.
Nincs szépség a Földön,
Nincs jóság, csak börtön.
Nincs más út és vágy,
Szeretnem kell Őt!
Miért nem tudja lelkem:
Őt, hogy kell szeretnem,
S Ő miért is szeretne,
Úgy, ahogy én őt itt?
Ha e lányt nem, akkor kit? / Hogyha őt nem, akkor kit?
Látnom kellett volna rég,
Mindazt, mit a sors rám mért:
Önmagamtól elfogultan éltem. "
Nyomj lent egy lájkot, ha tetszett a dal.